"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.

A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."
( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2024. március 7., csütörtök

Cica...

 Már régóta szemezgettem egy  amigurumi cica mintával.Már többször belefutottam, és ránézésre rögtön tudtam, nem emberi kéz alkotta... kézimunka..Sosem gondoltam, hogy én is szerelmetes leszek egy MESTERSÉGES INTELLIGENS munkába...közben a kész darab  nem mondom hogy sílány, de nem az ami a fotón volt..Különbet hozok össze fejből, bár én nem szeretek fejből horgolni, mert annak is meg van a maga buktatója, ha nem jegyezzük le...Már többször láttam csoda horgolmányt és a kész darabot utána... még köszönő viszonyba sincsenek...de hogy  vissza térjek az én cicámhoz, már az elején az orránál az arc formájánál kapcsolnom kellett volna, de azt gondoltam, hogy majd a tömés és a szem betétele után fel veszi azt az arcot, ami a mintán van... de nem..és még mindig nem gondoltam, hogy  nem jó mintán dolgozom..A testet  is meghorgoltam, majd a kezét, és mivel utálok összevarrni, hamar össze is varrtam most kivételesen, mert akartam látni a végeredményt...Persze nem adta, igy aztán a lábait is elkészítettem, és itt jött a buktató...Nem fotóztam le, most már tudom kár volt...Teljesen kifele fordult ,  holott befele kellett volna állni és összeérni a két lábnak...A lábat tettem, feljebb, lejjebb ,oldalt... sehogy nem állt össze.. sőt vettem ki a szöszmöszből is.. Végül is  bevarrtam a lábat, hogy összeforduljon...igy viszont a kéz ehhez a pocicióhoz kicsi lett...sőt ggnom lettés össze kellett volna érni a kéznek és lábnak.....nem tudom már a varrást kibontani... amit én megvarrok, azt nem lehet szétbontani...Újra számoltam, mindenből annyit horgoltam , ami oda volt írni...

Aki emlékszik a bagolyra nem kis munka volt, két mintából készítettem el, nem tököltem, vele ennyit... mint ezzel a cicával...és ha nagyon meg nézzem nekem nem  is jön be hogy cica lenne...

Nem árt ezután jobban odafigyelni... mikor mintát választunk...Igazából nem értem mire jó, ez teljes becsapásnak, félre vezetésnek számít...nálam...

Nem teszem ki az eredeti mintát, nem tudom nem e sértenék vele, valakit, valamit, hisz volt már rá példa, hogy jelentettek, és az írásomat le kellett venni...

Akkor a végeredmény amiről olyan sokat írtam, és bosszankodtam...





5 megjegyzés:

  1. It’s annoying when a pattern doesn’t work as it should, but I like your final result.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon kedves kis cicát alkottál !

    VálaszTörlés
  3. Bájos jószág ! Szerencsére az embereknél-- akik megcsodálják, és látják, hogy nagyon bájos , NINCS ott a minta, és nem kérnek számon semmit . Megelégszenek azzal, amit látnak ! NAGYON BÁJOS JÓSZÁG !

    VálaszTörlés
  4. Én nem tudom mi van, de mostanában annyit kínlódok, mire hozzászólást tudok írni.
    Aranyos ez a kis figura, nem mindig sikerül úgy ahogy szeretnénk, de ez az értékéből semmit nem von le.

    VálaszTörlés