A cicám emlékére... nem ilyen volt... de cica..Addig forgattam az anyagot mig sikerült rossz irányba kezdeni a himzést...Ráadásul annyira benne voltam a varrásba, hogy fel sem tűnt...Amikor feljebb tettem a keretet még akkor sem vettem észre, az oldalánál meg annyi anyag volt, nem tudtam hova tenni...
Ekkorra bénaságot...Teljesen letargiába voltam emiatt... és főleg hogy legyen megoldva, párna nem lehetett mert elvitte volna az egész fülét...Sokáig váratott, mire szembe találtam magam ezzel a szürkés anyaggal, ami táska része lett volna...Ezt tudtam belőle kihozni...Pláne kemény tízezreket meg nem akartam már rá áldozni, előbb utóbb a szemétbe landol minden, és csak addig érték, amig mi élünk...
Viszont már helyem se lesz, van ,már a képtől, újra tervezés is volt... de ez sem opció már... fal is kéne..., mert mindig csak itt vagyunk, a szobába alig vagyunk, már oda is kerültek képek...
