Régóta készültem megmutatni ezeket a díszeket, de már csak ez az egy maradt... Most újra eszembe jutott, mert Orsi írt a kesztyűről, hogy milyen olcsón vette, még a fonal árába se fért volna bele az ára...
Mikor megláttam, rögtön az jutott eszembe, hogy csak a keret többe kerül a boltba... Egy 10 centis keret 1000 forint , ez eleve nagyobb, a másik kicsivel nagyobb volt, azt 400 forintért vettem, ezt akármilyen hihetetlen 300 forint volt...Gondoltam, majd lebontom... de nem volt szívem... és azért érdemes egy kicsit elidőzni a kézimunkán is... Az hogy a keretet mire behorgolta, már meg sem említem...Rém álom, csináltam.. A kis lepke meg maga a csoda, szép... sok munka van vele... mindez 300 forint...Ennyire becsülik a kézimunkát...Nagyobbat oda adtam a menyemnek, fel volt nála akasztva.
Amikor így neki állok egy új darabnak, mindig az jut eszembe, ha mi elmegyünk, szemétbe megy minden...Tudom... új divat, új minden... Sajog már most a szívem, hogy a szekrény tele van kicsitől a nagyig nagy hímzéses terítőkkel, ami az enyém és anyué volt....Riseliőzve, angol madérás, sok horgolt terítők, amit még a mamám horgolt.Tudom... ha elmegyek már nekem mindegy mi lesz a sorsa...Ha szerencséjük lesz, bejutnak egy turkálóba, és valakinek megtetszik... és hazaviszi...
The butterflies have found good homes. I hope your tablecloths will one day too.
VálaszTörlésCsodás ez a pillangó, én sem hagytam volna ott! Megint csak álmélkodom, micsoda munka volt azon is!! Nagyon tetszik!
VálaszTörlésNe is mondd, hogy mi lesz a dolgainkkal!? Néha azt mondom, szerencsére már nem tudom majd mi lesz vele... Utána meg arra gondolok: amíg itt vagyunk, örülünk neki, szeretjük, a miénk. A többit meg megoldják az utódok.