29 éve...

 Még ennyi idő után is sokszor feltör valami nagyon furcsa érzés, ami nem enged..és nem tudom elengedni ennyi idő elteltével... Próbálom... magam túl tenni,,,, de nem megy... A fülembe  bele ült egy mondat... és nem tudtam segíteni , mert nem lehetett...Előtte, mondta "el ne felesd a pityogos apádnak vegyél gerberát, mert 70 éves lesz, holnap után.".

A következő mondat ,,, addig nem beszélek veled, amíg nem viszel haza..." 

 Sajnos így is lett...Felvitték egy másik osztályra, mert  a liftbe nem fértem be, de húzta a kezem, annyira fogta...,kapaszkodott a kezembe, egy újabb kezelést akartak, azért vitték fel az osztályra...Nem írok semmit, a rák nagyon csúnya  változata támadta meg... semmi nem használt,és főleg nem lehet a kórházból haza hozni.  Utoljára 19én voltunk bent nála... Sírva telefonált, apu, 20-án ,anyu őrjöng, nem kapta meg a morfiumot, csináljak valamit, ez valamivel este 7 óra előtt volt...

Elkezdtem telefonálni, már szóltak, nem kell intézkedni, mert 19 órakor elment úgy hogy nem bocsájtott meg nekem...

Kb 2 hónapig minden másnap mentünk mi, a másik napon apu...Nem lehetett hazahozni...

 Soha nem írtam róla... de most igen, hátha könnyebb lesz, hogy kiírtam magamból...

A karácsony egyébként sem volt kedves, jó ünnep más miatt, de igy mégjobban  rátette bélyegét a karácsonyi ünnepekre...

(Most néztem, tavaly is írtam... és nem lett könnyebb.. sajnos...mert hallom)))

64 éves volt csak...mellrák...és utána  a szörnyebb...

Én minden évben megyek, vizsgálatra és ha járt volna minden évbe, lehet hogy nem igy végződik...

Tudom nem a legkellemesebb vizsgálat, ráadásul idén visszahívtak...Nehéz idő volt, mire kiderült, rendbe van... csak a nők sok százaléknál van zsírmirigy, ami fáj és  a gép kimutatja...és a kézi vizsgálatnál ép ott nyomta meg kezdésnél, aki a vizsgálatot végezte. Azt hittem ott halok meg a fájdalomtól...