nem sok nap telt el, hogy az utolsó bejegyzésemet feltettem, és most volt előszór, hogy napjába többször nem jöttem megnézni... Jó úton haladok... és úgy érzem már nem olyan fontos... mint régen...
Nincs téma... nincs semmi, amit megoszthatnák... ami van, az nem fontos itt... csak itt belül, és csak nekem lehet fontos.. A virágok meg még aprokák, az is csak igazából az én boldogságom, hogy milyen szép... pedig akkor lenne szép, ha nem egy virág árválkodna...
Rá kellett jönnöm, megváltozott itt is a világ, senkit nem érdekel tulajdonkép semmi... Van gy két blog ahol még van élet és kész.. azokhoz meg nem tartozom...
Valamikor nagyon nagy szomorúság ült rám, ezért a nagy csendért, az érdekeleségégért,próbálkoztam, mint hiába...
Probáltam a munkáimat megmutatni, hol tartok, mi történt közbe...jó lett volna megbeszélni, de nem találtam partnert..Nagy rohanás..
még nem lett elég... utólag még készült pár darab...
Ez volt az utolsó, hogy készültem ... nem azt várom, hogy áradozzanak, de egy köszönöm... és nem a gyerekekkel van a bajom... szülök, akik nem tanítják meg, hogy használják a köszönöm, kéremszépen, stb...
Lehet hogy én képzelek magamról sokat, de ha kapok valamit , akkor meg jár a köszönöm... Bánt mert sokat dolgoztam.. és nem 2-3 éves gyerekről beszélek, akit most tanitanak, avagy nem...
Maradok a gyerekeimnél, akik válogatnak, ki melyik disz szeretné...jó látni...
köszönöm aki még erre jár és olvas, és esetleg még ír. is..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése