Tomboló szél, és megcincált idegek...

Nem véletlen, minden alkalommal, mikor jön a vihar, tomboló széllel, olyan vagyok, mint akinek elment az esze... Minden alkalommal százmilliószor járjuk körbe a sátrakat, rendbe van e minden...Hiába a figyelem, a szél erősebb....Rettegés az egész élet... mert oda egy szempillantás alatt minden...Az egész hét ilyen munkálatokkal telt el... javítás, és helyreállítás... Nem is akartam  képeket hozni, a megcincált sátoról, a fákat próbáltam fotózni, mert szélbe fóliázni nem lehet, csak a károkat felmérni, és remélni, nagyobb baj nem lesz...Ahogy visszanéztem a képeket, nem igazán adja vissza a látványt, a félelemről meg, nem is beszélve... Tegnap is javítottunk és, fotóztam.... talán így, hogy megmutatom és felteszem a  a képeket, a lelkem is megnyugszik valamelyest...és helyre áll a lelki békém.

 Vízszintesen álltak a levelek... hihetetlen... tudom itt azért, nem úgy látszik...

 ezt előtte egy nappal csináltuk, szerencsére,,, ezt nem bontotta meg...

A levelek egyenesbe álltak, míg a fólia szakadt...és  mi csak néztük, sírt a lelkem ............. nem kívánom senkinek...

 másnap ...és milyen nyugalom van...

Amíg a szögelésre vártam, telefonnal fényképeztem, nyoma sincs, az előtte napi cirkusznak...még jó, hogy külön pántokkal is meg van fogatva...

Este,  és éjjel, hogy  megnyugvásom legyen, hajócskáztam... majd hozom...

A múlt héten a sátorba  tettük a dolgunk...volt kis segítség... csoda, hogy imádjuk?,