"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.

A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."
( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2015. december 18., péntek

Baba takaró./ és a postás mindig kétszer csenget.../

Ez a projekt is befejeződött...70 centi feletti... közel 20 deka... béby fonal műszálas.Végül is nem tudom mitől fordul el...mert amikor egyformára horgoltam mindent, akkor is fordult...Ez miatt meg is torpantam... nem tudtam, nem tudom mitévő legyek...Mivel moheres a fonal, már visszabontani sem lehet.
Nem vagyok rámenős, hogy" de azért fogadd el, és jó lesz"... igazából akinek szerettem volna nem jelzett vissza, így most nem tudom mi lesz a sorsa a takarónak...
Egy aranyos blogos írta, hogy azért be lehet takarni a babát vele....igen be lehet...






Ez egy régi bejegyzés...eddig  vázlatként pihent...

Ez viszont új....

Sokszor eszembe jut pipulka, hogy egy gondozó, hogy tudja tolerálni, vagy nem, vagy nem ugy reagál egy idős ember hozzá, mint a hozzátartózóhoz.
Mondhatni hónapok óta nagyon nehéz helyzetben vagyunk, és nem is együtt lakunk, mégis minden áldott nap "földbe döngöl" megfújt bennünket... Próbálom kerülni, lassítani a nekünk szegezett , dobott labdákat, nem vissza dobni, de elviselhetetlen már- már a viselkedése...úgy látszik  ez maga a leépülés kezdete.. vagy a közepe...Nem tudom idegileg meddig lehet bírni...Egyszer betelik a pohár... szeretet ünnep ide- vagy oda.../nálam ép betelt/ Nézem és hallgatom, és mindig arra jutok, szándékosan csinálja velünk....a minden napos cirkuszait és Ő ettől egész jól elvan...Egyszerűen ráfogja, hogy nem csinálta, nem mondta...de az egy- egy megjegyzéséből én meg azt szűrőm le, igenis tudja mit mondott , és mit csinált...

Amúgy is így december közepe fele, borzasztó lelki állapotba vagyok... eszembe jut, és újra játszódik  minden, lassan 20 éve......./nem azért mintha máskor nem jutna eszembe, de ilyenkor, a sebek újra felnyílnak,és mintha tegnap történt volna minden/..

Pedig örülnöm kellene, és örülök, és ahogy olvasom és látom, a szép nekem készített kézimunkákat.. és a sorokat olvasom... összeszorul a szívem ,...   szívhez szóló......
Nagyon szépen köszönöm....

Ildikó ajándéka....







 Jucustól kapott ajándékom...




Szép hétvégét kívánok!







18 megjegyzés:

  1. Ó Vera, nagyon nem lehet könnyű neked! Nehéz az idős emberekkel. Én csak a szomszédaim küszködését hallom a panelban.
    S tudom, hiába mondja bárki, hogy ne vegyétek magatokra, ezt nem mindig lehet megtenni, mert vannak az embernek olyan érzékeny napjai, amikor nagyon tudnak fájni az ilyen döfések.
    Mindig attól félek én is ilyen házsártos leszek.

    A takaró nagyon klassz lett: puha, kellemes színű, babát, lelket melengető :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Katici...Már fiatal koromba végig jártam ezt az utat a Mamámmal...Nem kívánom senkinek.... zárt szobaajtónál aludtam...nem volt leányálom...
      Ezt most mégis nehezebben élem meg, hisz én sem vagyok mai lány..
      gyerekem is mondja, meg más is... hogy ne vegyük a lelkünkre, ez az ami egyszerűen nem megy... hiába próbálkozunk... Az asszisztens akihez tartozik, mondta, lesz ez még rosszabb is.. Csak nem értem... Ő annyira tiszta és tudja.... mi történik és mit mond...Nekünk már minden nap érzékeny...

      Törlés
  2. Azt hiszem, akkor valahogy ráéreztem, hogy neked most egy kis plusz-odafigyelésre, kedvességre van/lenne szükséged! Örülök, hogy ha csak egy kis lap erejéig is...
    Tudom, milyen az ilyen, mert sajnos nálunk is volt ilyen a családban és az egyik barátnőm is ezt élte meg az édesanyjával. És igen. Tudom, hogy az ember nem tud mindent elengedni a füle mellett, bár úgy kéne. Ők már nem önmaguk, én úgy gondolom. Csak kitartást és erőt tudok neked kívánni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen...és köszönöm...
      Ez az öregedéssel jár... és akinek egyébként is rossz a természete... na az van megáldva... és ezt mi mindennap végig csináljuk....Mindig mondtam ifi koromba, hogy milyen szerencse, hogy a párom nem az anyja természetét örökölte.../már rég nem lennénk együtt/

      Törlés
  3. All projects are so beautiful
    Congratulations

    VálaszTörlés
  4. Ik like the project for the baby, it is beautiful!

    VálaszTörlés
  5. A takaró véleményem szerint akkor fordulhat el , ha valahol kifelejtesz egy láncszemet..
    Nem voltam még ilyen beteg vagy idős ember ápolós helyzetben, de úgy gondolom ez egy teherbírást, türelmet igénylő, sokszor idegtépő feladat lehet.... Nem is tudom mit kívánjak, nem tudom, hogy lehet ezt kibírni hajtépés nélkül. Minden tiszteletem a tiéd...
    Az ajándékok, a törődés ad egy kis örömöt a mindennapokban, bizony jól es ik a figyelmesség!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Emő! Szívből kívánom, hogy soha ne is tudd meg milyen helyzet ez.

      Törlés
    2. Mint írtam már előző bejegyzésembe a takaróról, én is erre tippeltem, mert hogy van egy nagy takaróm bontott fonalakból horgolva,és úgy áll egyenesbe mint az a bizonyos...
      Egyforma fonal, mégis a fehér vékonyabbnak tűnt, nem is tűnt... mert vékonyabb .Ügye a minta úgy van, 3 e.ráhajtásos pálca egy láncszem és újra a 3e. a vastagabb fonalnál kihagytam a láncszemeket, hogy egyforma legyen... nos akkor ettől van az elfordulás... utána újra visszatértem az eredetihez, de már nem segített rajta...
      Köszönöm... egy biztos, ... a legközelebbihez tanultam megint...

      Nem tudom hogy jól fejezem e ki magam, és lehet -e ilyet irni és megfogalmazni.... Nem tudom melyik a rosszabb amikor nagyon beteg a a valakid és nézed, mert segíteni nem tudsz, vagy agyilag van baj...Egyik sem jó... én mindegyiket átéltem sajnos... mível most ebben vagyunk...ez a rosszabb...

      Törlés
    3. Kata, Vera!
      Remélem nem értetek engem félre. Azt írtam, hogy nem voltam még ilyen helyzetben, tehát nem tudom milyen lehet. Empatikus vagyok, megértő, de türelmes nem. Biztosan ápolnám én is a beteget , hiszen Kata legalábbis te ismersz engem, nem vagyok rossz lélek. De az idegeim 100%, hogy rámenne erre, mert ismerem magam. És puszi és ölelés.

      Törlés
    4. Én egyáltalán nem értettelek félre...Pedig az ilyen helyzetekben türelem kell, bizony sokszor elfogy nálam is...Mindenképp, mindenkinél felőrli az idegeket...és megviseli az embert...

      Törlés
    5. Köszönöm❤️

      Törlés
  6. Édes Verám, oly nagyon szeretnék segíteni, de nem tudom mivel, hisz én is azt látom, hogy sokszor az idegent sokkal könnyebben elfogadják. Mindig a legközelebbit bántják legjobban, és ezt szörnyű lehet megélni. Bár időnként mi is kapunk ám hideget-meleget, még ha kitesszük a lelkünket, akkor is. :-D Egymást próbáljuk ilyenkor vígasztalni, házi gondozók.
    Nekünk van, hogy a hozzátartozókat is lelkigondoznunk kell. Volt, hogy egy házaspárt próbáltam valahogy erősíteni, higgyék el, van a mamánál ezerszer rosszabb is, de látom, hogy már egyszerűen nincs türelmük, elszállt, kiürült, vége. De azt is látom, hogy némi könnyebbség nekik, hogy járok a mamához, mert a délelőttje azzal telik el, hogy engem vár, s ez lefoglalja. Nálatok nincs lehetőség a házi gondozásra? Talán ez őt is kicsit lefoglalná, elpanaszolná másnak a valós vagy valótlan sérelmeit, szidna benneteket másnak, vagy egyebek. Kicsit kieresztené a gőzt, amit most csak rátok fúj.
    Egész más találkozni valakivel fél vagy egy órára, mint vele élni. Bár érdekes, nekem ez a munka sokat segített abban, hogy lazábban kezeljem apukám "hülyeségeit", igaz, mi nem találkozunk túl sűrűn.
    A Jó Isten adjon nektek türelmet, békességet és kötélidegzetet ebben a nagyon nehéz helyzetben. Szívből ölellek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nap nincs hogy ne jutnál eszembe, hogy vaj ezt hogy oldanád meg...
      Jár napközibe... el is van... mindenki szerint unatkozik... Ügye vannak dolgok amiket itt most azért nem irnák le....
      A délutáni elfoglaltsága az ismerőseit hivni telefonon és ami belefér... szapul bennünket rendesen... meg mindenkit...
      Sikerült már rábeszélni hogy jelentkezzen be az otthonba, mert fizikálisan jobb állapotba van jelen pillanatba mint én... de ha gond van...én sok mindent nem tudok megcsinálni, pont az egészségem miatt...és ezt is másképp éli meg...
      REmélem most egy időre kitombolta magát...és csend is lesz körülöttünk...És köszönöm... Ugy érzem kicsit én is megkönnyebbültem... már levegőt is alig tudtam venni, mert ugy éreztem a lelkemen ül a nagy teher...

      Törlés
    2. Azért az nagyon nagy dolog ám, hogy sikerült rábeszélni, hogy jelentkezzen be az otthonba. Van aki hallani se akar erről.
      Remélem a karácsonyotok legalább békés lesz.

      Törlés
  7. Szuper ez a takaró! Még fényképen is puha, meleg... :)

    VálaszTörlés