VERA:gondolataim /kézimunkáról és egyebekről/: Labdázunk...

"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.
A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten." ( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/

„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/

Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2017. március 30., csütörtök

Labdázunk...

Mióta a labdát megkapta Alex, csak a labda a lényeg, és az körül forog az egész világ...
Amikor már sáros, viszi fürdetni, amitől persze még sárosabb a labda és a lába is a "szőrösgyerekünknek".Jó nézni, mikor egyedül guritja ,focizik, és játszik a labdával...csak ilyenkor lehet fotózni is...A közös labdázásnál mindig én fáradok el előbb... Nna persze... tele energiával, erővel... tele szeretettel..."csúrtig""...Mi meg csak imádjuk...és sokszor emlegetjük... Maci ilyenkor már tavaly nagy beteg volt...