Igazából...

 Igazából nem is gondoltam, hogy ez a bejegyzés  meg lesz irva, hogy megszületik, ugyanis családi ünnepekről egyre ritkábban számolok be itt a blogon. HHHHHHHHogy mégis képek is lesznek annak oka, a fiunk egy kicsit ?, nagyon különlegessé, szépé téve apja szülinapját.,menyem is beletartozik de most a gyerek az értelmi szerző és ő intézte......Kicsit vissza kell menni időben,sokat mesélt hogy amikor gyerek volt, milyen kerékpárja volt...ez nagy szó, mert abba az időben mindenki szegény volt, mégis a falúba két ilyen kerékpár volt... Egy nagyon gazdag fiúnak és apának... Sokat dolgozott érte gyerekként nyáron, a hiányzó összeget pedig anyós pótolta, aki egyedül nevelte a fiát. egy keresetből.Soha nem gondoltam, hogy a fiam  felhajt egy ilyen régi kerékpárt, ami nem volt könnyű és egyszerű., minden ismeretségét bevetette, még egy régikerékpár csoportba is irt ez ügyben...Nagyon kacifántosan sok kézen ment keresztül, mire Pestre ért, és egy utazás alkalmával gyerekhez  került.Rövidre vegyem a szót,  vacsi után felköszöntötték egy üveg pálinkával és a kezébe adtak egy kerékpár csengőt... A meglepetéstől már akkor sem tudott szóhoz jutni, mondta a gyerek, most menjünk ki az udvarra... és ott várta  a meglepi...1964be készült bringáról beszélünk... van mit javítani rajta, szerez hozzá anyagot is majd , mert ezekhez már alkatrész sem kapható, de a gyerek már előre foglalt magának helyett, a kipróbálására...és hogy együtt menjenek bringázni.

Hozzá kell tennem a fiunk nagy rajongja a régi kornak,és nem véletlen, hogy régi motorok restaurálásával is foglalkozik, de ez mellett régi óráktól a nem tudom felsorolni, mi az ami nincs és nem gyűjt..és tud is róluk mindent.JJJa és bacajja is van nagyon régi.."ősrégi"

Ráadásként egy gyönyörű és nagyon finom tortát kapott a menyünktől...ráadásul csokitorta.Sajnos azt nem fotoztam, ...Nos dióhéjban ennyi és akkor a képek...Köszönöm a figyelmet...

és bizony más is keres ilyen régi bicajt évek óta, de sikertelenül...apa nagyon meg volt illetődve, szóhoz sem tudott jutni, viszont a gyerek meg csak mesélt, mesélt és láttam milyen boldog, hogy az apjának örömöt tudott szerezni...Úgy gondolom ezt le kellett írni... ha elfelejtenénk egyszer, és lesz még blogger ,jó lesz elolvasni, felidézni.

ezt a könyvet dedikálva kapta az könyv írójától ...