Jó megviccelt megint a rendszer, sosem tudom, melyik képet akarja először feltenni...Kivételesen a hímzést akartam megmutatni, mert vasalás közben jött rám megint, hogy mennyire hiányzik anyu. Ezt a hímzést vagy 45 éve dukkózta nekem...Maradt széle, de már hímeztem, mikor leszakította a szélét, hogy nem kell annyi anyag, és a szálíránya belevitte a mintába. Mondtam, hogy ne sajnálja, majd kijavítom, és a széléből csak egy pici iv fog hiányozni...Ez a terítő nagy kedvenc...és most ennyi év távlatában el sem hiszem, hogy ilyen szépen tudtam hímezni... Lehet hogy kicsit el fogult is vagyok, de remélem tényleg szép...Különben nem dolgozhattam volna a Népművészeti Szövnél mint hímző...
Igazából gondolkodtam, mint mostanában minden alkalommal, hogy írjak e, pedig először nem is a terítőről akartam írni, hisz mindig hiányzik anyu, csak valami megfoghatatlan valami késztettet hogy irjak...és ép a hímzésről...
Tudtátok hogy el lehet felejteni az írást? a betűket? aki évekig nem ír? semmit? Fel lehet cserélni a betűket? Nos tényleg el lehet felejteni...ha másért nem, ezért írok...
Hamisitatlanul itt az ősz.. annak ellenére hogy olyan meleg van.. éjjel meg eléggé lehűl a levegő. Már most annyi levél van a földön... Szép ahogy megy le a nap...
szeretem az ilyen felhő képeket...
Hamisitatlanul itt az ősz.. annak ellenére hogy olyan meleg van.. éjjel meg eléggé lehűl a levegő. Már most annyi levél van a földön... Szép ahogy megy le a nap...
szeretem az ilyen felhő képeket...
The embroidery is really beautiful. And a good reminder of your mum.
VálaszTörlésKöszönöm... persze nem csak erről jut eszembe anyu
TörlésGyönyörű és különleges az a fehér terítő, mennyit kellett azon böködni...
VálaszTörlésÉn soha nem voltam híres a kézimunkák terén, de láttam Anyukámat, Anyosomat hogy mennyit dolgoztak egy-egy terítőn pld. Egy Rákóczi keresztszemes nagy abroszon, Istenem mi munka volt azon is, és mi lesz vele, ha már én nem leszek, a szívem szakad meg 🥺🥺
Azok a kézimunkák csak nekünk értékesek 😞 őrzök egy nemezre hímzett mellényt, meg egy géz anyagra hímzett felsőt, Anyukám varrta nekem, mikor divat volt. Halálomig őrzöm. Hogy utána mi lesz vele, csak sejteni tudom. A legszebb - nekem.
Köszönöm.. Van több, varrtam több fehér hímzéses terítőt, mondván a menyem utálja a színest...Ő mondta hogy legyen fehér...Soha nem tette fel, viszont láttam a terítőt máshol...Rossz bele .gondolnom is, hogy mi lesz a sorsa a terítőimnek.. Nem csak a saját terítőimre gondolok, anyu is kézimunkázott, és az anyai mamám is.. Apai mamám , szőtt terítőt...Mindent én őrzők A másik nagy szívfájdalmam hogy a gobleneim, a xszemeseimmel is mi lesz, hova kerülnek..csak gondolom....Soha nem értékelték egyiket sem...Tudom más világ .. a fiatalok...A karácsonyi gömbök, húsvéti diszek... még valahogy elmegy náluk...Azt is tudom vannak fiatalok, akik tovább viszik a kézimunka szeretetét és őrzik, szeretik amiket a szülei, nagy szülei készítettek...megbecsülik..Ilyenkor kicsit fáj a lelkem... hogy az enyéimnek nem tetszik egyik kézimunka se... még horgolt takaró se.. se kesztyű...se semmi
TörlésA hímzés, kézimunka most gondolkodok: kézmunka? olyan, mint a blogolás, saját örömünkre,aztan ha más is örömét leli benne az már ajándék. Nagy kérdések amit feltettél.
TörlésMinden csodálatom a Tied. Nagyon szeretek hímezni, de ha nincs kedvem elő sem veszem, ekkora munkába bele sem mernék kezdeni, és még hivatásszerűen is csinálni, ez igen.
VálaszTörlésValóban csak nekünk érték, egyre többször tapasztalom, már nem örül neki az sem, aki ajándékba kapja.