Észre sem vettem, hogy másfél hónap eltelt, és nem készült bejegyzés a hímzésemről. Most mondhatnám, amekkora jövés-menés van a blogon, nem is tűnt fel...még nekem sem. Számomra most ez a legszebb kézimunka, amivel foglalkozom, bár keveset van a kezembe, az apróságok miatt, ami magában is nagy csalódás számomra...Nem vártam tűzijátékot és ovációt sem, de hogy visszajelzés s alig, nem gondoltam.. vagy igen.. Valamiért az elején már hezitáltam az elkezdésnél, mert éreztem, hogy itt csak az alkotók fognak lázasan dolgozni, a megtalálóknak... "meghát"....kevés lesz aki szívvel, lélekkel reagál rá...sajnos igy is lett, nem lehet mindent arra fogni, hogy nem ért a géphez, nincs facebook és hasonló.. Kedveskedés lett volna a cél, mindkét féltől , nekem inkább csalódás...Van még kész munka, azt majd elvesztem, ha megyünk valamerre, egyenlőre nem kell menni sehova...Más dolgokat tettem félre ezért a projektért, Azt kell hogy mondjam, annyira érdektelenek az emberek mindennel kapcsolatba, hogy sokszor nem akarom elhinni.. Annyi sok gond és baj van...
=(Azon drukkoltunk, hogy legalább még két-három hétig ne keljen maszk... most olvasom Pécsen holnaptól kötelező a rendelőintézetekbe...Nem jó... Megint Ctbe maszkba... múltkor is majd meg fulladtam benne...)
De hogy vissza térjek eredeti gondolataimhoz, szépen alakul a jaguár... most már szívesen hímeznék mást, de amig ez nem lesz kész, újba nem fogok bele
Úgy ültem ide, hogy a himzésemé a főszerep , erre csak úgy ontom , ami nem is a himzésről szól.
Your jaguar is really beautiful. I’m sure many admire it, even if they don’t comment.
VálaszTörlésköszönöm, hogy itt vagy
TörlésNagyon szép lesz! Már most rácsodáltam, amikor kinagyítottam. Annyira élethű! Irigyellek ám rendesen egy-egy ilyen munkádért! Az én kezemből már kiesik a tű. Van nekem is félbe hagyott munkám, de az már úgy is marad.
VálaszTörlésNekem is az jutott eszembe hogy annyira élethű, nagyon szép. További kellemes öltögetést kívánok .
VálaszTörlésKedves Éva nagyon szépen köszönöm
TörlésÉn már hiányoltam a hímzésedet! (Épp a múltkor jutott eszembe, hogy vajon mi van vele.) Hát igen, az elhagyós játék. Tényleg az alkotók lelkesebbek. Hiszen szívüket-lelküket beleadja a többség, így jó érzés lenne (!) ha a megtalálós csoportban szembe jönne a kép. Ahogy egyesek nem sajnálják az időt az elkészítésre, addig a másik oldal pedig a visszajelzés pár percét feláldozhatná. Szívesen készítene az ember olyan dolgot, amire tudná, hogy "kereslet" van. Bármit készítsünk is, valamennyire behatárol. Ha fülbevalót, akkor kiesnek a férfiak és a gyerekek. Ha figurát, azok akik nem "gyermeklelkűek". Én is inkább úgy vagyok, hogy az év hátralévő részében a saját dolgaimmal foglalkozok inkább. Maszk: Valóban egyre több a beteg. :( Csak ezt a hónapot bírják ki lezárások nélkül. (Utána tőlem jöhet a home office.)
VálaszTörlésA lényeget elfelejtettem: nagyon szép a hímzésed. (Nálam ez a soha kategória.)
Törlésköszönöm...Szerettem a nagy munkákat...látszik ahogy alakul, persze van egy időszak, hogy jaj... mikor lesz már kész, úgy unom... és már mást varrnék...Sokan 5-6 nagy munkát varrnak egyszerre, én soha... csak egyet...
Törlésmiért nem kérdeztél rá... annyira elfoglalt ez az elvesztős projekt, de most igy azt mondom, sajnálom , hogy belementem... van sajnos elég sok cucc eltéve, hogy majd idővel, elvesztem, de akkor nem gondoltam, hogy csak mi alkotók vagyunk abba a hittbe hogy örömöt adunk, akkor kapunk valami visszajelzést... tévedés...Olyan kicsi visszajelzések vannak, hogy szinte csak az alkotók, teszik a dolgukat... Én széllel szembe nem...és nem minden áron...Sőt. ha maszkot kell hordani, még annyira se lesz aktiv a megtalálás, mert félnek az emberek a betegségektől, és nem szedik össze az ajándékokat.Közbe eszembe jutott szélvédőre is tettem...Ha eddig nem jeleztek vissza akkor már ki tudja mi történt a dolgainkkal...
TörlésAz nekem is eszembe jutott, hogy 2020-ban ez elképzelhetetlen lett volna. Akkoriban nagyon figyeltünk arra, hogy kellő távolságot tartsuk, hogy sűrűn mossunk kezet, nem hogy elveszítsünk dolgokat, meg a másik után fogdossuk. Van olyan csoport (a fehérvári kavicsos), amiben az is le van írva, hogy cél az hogy a megtaláló ismét elveszítse. Én ezt nem is értem. Számomra az ajándékozás volt a cél, az hogy a másik utána birtokolja nyugodtan. (Én nem mondom, hogy nem fogok elveszíteni dolgokat, de csak olyat amibe nagy energiát nem fektetettem és/vagy könnyen megválok. Az olyan amivel sokat mókoltam - igazi kihívás volt számomra hogy úgy nézzen ki ahogy akarom - azt nem szeretném, ha olyan kezekbe kerülne, aki nem díjazza. - Kis önismeretre is tanított tehát a játék... de nincs sok időm és lelkesedésem olyanra, ami kétes eredménnyel kecsegtet.)
Törlés