Kesztyű..és a meglepik...

Már oly régen kötöttem, hogy csak a gondolataimba volt, hogy nagyon kesztyűt kéne kötni...ráadásul rég vett fonal is várt rám... valahogy féltem nekiállni, megint mint a süni úgy fog kinézni a kötő tű, macerás, nem  szeretem... dolgokhoz tartozik......voltak kételyeim, nagyon rég kötöttem már kesztyűt, megtudom -e csinálni..Nos csak úgy mégis csak neki álltam, unoka nem talált magának való amigurumit,.így most a kötés van porondon...Minta nélkül készült, mert azt gondoltam , ez a fonal "szétvágja" a mintát, meg arra mertem gondolni, hogy a fonal van olyan szép, és mintás, hogy nem kell bele más kötés minta.Szerintem szuper lett, és az ujj szaporítása sem látszik...
Maradt fonal, azt viszont nem tudom, hogy rövid, lábszárvédő ki jön e belőle...

Ajándékba kaptam mire fotozva lett, eltűnt a többi finom csoki...Nagyon aranyos, szép ez a rókica... itt is nagyon köszönöm  Helga...

❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

Gyerekek szervezkedtek... meglepit szerettek volna... de minden balul ütött ki... A menyem beteg lett,elmarad az összejövetel...nem baj, majd utólag összeülünk... akkor gondolták, hogy azért a meglepi meglegyen, fiam felhívott, hogy jön értünk, legyünk kész...mert hogy moziba megyünk hárman...majd kis idő mulva hívott, hogy nincs jegy.....Tudom van elővétel, de nálunk egy nappal előbb nem lehet szervezni... és be is jött amire ép nem számítottunk,hogy  a hibajelző azért van, ha a sátrakba valami baj van, bent riaszt a lakásba... De a hibajelző mondta fel a szolgálatott, nem jelzett, hogy lement a hőfok, és a kazán alján a ventillátor  meghibásodott, szerencsén múlott hogy nem fagyott el minden a sátorba...és hogy itthon voltunk...
Ezért utálom, a hideget a havat, a szélről meg nem is beszélve...Mindig itthon kell készenlétben lenni..Éjjel megint akkorra szél volt, azt hittem, hogy nem csak a sátrakat, de a házat is elviszi a tomboló szél...

///////Fodorka írta, mindenki csak a jót és szépet írja.. nos megkérdem, rajtam, rajtunk kivül érdekel e -valakit?mekkorra boszúság, el sem tudja képzelni  a történeteket...és hogy mit élünk át... minden alkalommal...
Tudom mi választottuk ezt az élet formát... nagy hülyék voltunk...Anyós szavával élve... kalapos inasnak kellett volna mennünk...
Ha ide ülök, nem a bajaimmal akarok foglakozni, kikapcsolni szeretnék...de egy másik szösszenet... egyszer régebben írtam , hogy a Takszövel hogy jártunk, és csak azért, hogy más ne járjon úgy mint mi, 4 nap után sem volt egy megjegyzés sem...igy kitöröltem.../////

 A virágot elhozta a gyerek  azért, és felköszöntött, bennünket.mi meg őt...Majd máskor megtartjuk ...

 előtte való nap a barátoktól... a csokik és a többi lemaradt...

Köszönöm hogy végig olvastál...