"A kutyádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja rólad,
biztos isten vagy.

A macskádat eteted, itatod, gondozod, ezért azt gondolja,
biztos ő az isten."
( Aranyosfodorka)

"A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál." /Pam Brown/
„A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül...” /Gerard Durrell/
Az eszem szeret megbocsátani, bár néha a lelkem nem hagyja. Vannak olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak. Néha a barátságokat is buta, nem gyógyuló hegek teszik tönkre.
Kaszás Attila

2021. június 27., vasárnap

....11év.


Egy kis egyveleg... juniusból....Napokba jutott eszembe, micsoda lázas és izgatott voltam kb ilyenkor 11 éve, mert akkor léptem be hivatalosan a blog világába...Nagyon nem akart összejönni, és minden vágyam az volt, hogy nekem is lehessen blogom, írhassak...Előtte sok blog olvasója voltam, nagyon jó hangulat, jó lékkör volt...Sokszor még éjjel is a gép előtt ültem, mert " beszélgettünk"... ami mára elmúlt teljesen, sőt... Telefonra fogjuk, de teljesen nem igaz, hogy a telefon miatt lettünk ilyen érdektelenek, mert   a számláló is jó nagyott hanyatlott. Addig sajnáltam az egész hanyatlást, mig én is beleestem , felvettem a többiek szokásait.Sokszor ültem le,  a gép elé, hogy bezárom, de mindig valami erő vissza tartott, és Apa unszolására, újra és újra írok egy - egy bejegyzést, aztán  jön valami erő... hogy ezt írni kell, attól függetlenül, hogy igazából nincs rá válasz, elmarad a beszélgetés...Az a láz réges rég elmúlt..Nagyon nehéz ilyenkor a szívemnek, lelkemnek, bár tudom... nem szabadna ilyen komolyan venni az egészet...Mindig reménykedem, hogy lesz változás, jó írányba... de eddig nem ezt látom, érzékelem..Sok  érdekességgel találkoztam, sok mindent tanultam,börömön megtapasztaltam barátságok lettek, és hanyatlottak, .Lassan tényleg csak emlékeztető lesz a blog, bár a képek máshol meg vannak nekem...Többen  használják csak emlékeztetőnek a blogot.

Végezetül, köszönöm aki velem maradt... és még mindig velem tart...Kivánok mindenkinek minden jót és szépet!Vigyázzatok magatokra!Jó pihenést, és nyaralást, jó munkát...








 



































21 megjegyzés:

  1. Ne bánkódj! Az emlékek megmaradnak... Hát az a kiskutya - ha jól látom - bicikli csomagtartójába be van zárva?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végül is nem bánkodom, csak irtam mi volt...hogy mi lesz... azt nem lehet tudni...majd meglátjuk...HHHHHHHHHHát igen..az emlékek megmaradnak, mig feledésbe nem mennek...mert nem igaz, hogy nem felejtünk...dehogy nem....
      Nagyon sok "szigorítást"kell bevezetni...mert szökös a drága és el is bújik, máskor meg az uttesten keresztül kasul rohangászik...Nem lehet csak úgy elengedni...Nálunk viszont bepótolja a futást,Alex még csak leér, Saci már a második kört is ráveri... Nagyon imádom... de nem kéne, nekünk ehhhez már nincs erőnk, fiataloknak valók, akik sportolnak is...

      Törlés
  2. Gratulálok blogszülinapod alkalmából és további kitartást kellemes kikapcsolódást kívánok! Az hogy régen milyen volt ne is törődjél vele/ engemet is bánt/ hiába búslakodunk érte semmi nem változik! Örüljünk annak hogy még nekünk akkor milyen kellemes perceket szerzett ! Sokan már nincsenek is köztünk sajnos akikre sokszor szeretettel gondolok a mai napig is! Az idén lesz nekem is a blogom 11 éves! Kívánok jó egészséget és sok ilyen szép képeket hozzál még és természetesen a szép varrásaidat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Éva nagyon szépen köszönöm a kedves soraidat...Igaz én sem mindig irtam a blogodra, viszont jó pár sütit és finomságot bevettünk az étrendünkbe, főleg mert nem szeretek, és nem is tudok hosszú órákig állni a tűhely mellett és finomak az elkészített ételek..

      Törlés
  3. Kedves Vera, tökéletesen egyetértek Veled, de...
    Mindig vannak, vagyunk, akik a megszokott blog barátaink bejegyzését megnézzük, együtt örülünk, szomorkodunk, izgulunk, szóval osztozunk egymás életének ilyen olyan pillanataiban. Valóban nem mindig reagálunk a bejegyzésekre, de én pl. mindig nagy örömmel nézem a csodálatos alkotásaidat, a fotókat amiket csinálsz. Ötleteket is gyűjtök, amit egyszer talán meg is tudok valósítani. Sajnos a FB nagyon átvette a kapcsolatokat, de ne add fel, néhányan mindig itt vagyunk :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedves szavaidat... teljesen igazad van...Néha meginogok... olyan érzés mintha magamba beszélnék... mondom,irom, mit gondolok...és nincs válasz rá... ezeken kell túl lépni...
      Sokszor gondoltam, irok hogy mi is volt, milyen tapsztalatok voltak a ki.be járásom és a kórházba eltöltött időről, de azt gondoltam egyedül maradtam volna ...én tudom , megéltem, és ráadásul a virus legnagyobb részében...Van aki oda tette magát, és bizony volt aki fütyült az egészre, de ott volt, és telt a napja...Mikor az ember magateheetlenül , kiszolgáltatva fekszik... bizony akkor érzi igazán hogy van e segitség, vagy csak elmennek mellette...
      Remélem, már ez a ki-be járásom megszűnik... és csak rossz álom és emlék lesz...De gondolom aki találkozott az egészügyünkkel, a saját börén is megtapasztalt ezt azt...

      Törlés
  4. I like to read blogs, glad you’re still writing your blog when others have given up.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm... remélem ezután is lesz mit nézni és olvasni...

      Törlés
  5. Gratulálok a kitartásodhoz! Egyidős a blogunk. Nagyon kevesen maradtunk, annyi jó magyar blog volt korábban, de ők hamar feladták. Pedig lenne rá igény. Amíg vannak olvasóink, addig valamit csak jól csinálunk! :-)
    Én a blogolás előtt gólyás fórumban voltam, az nagyon családias volt nagyon szerettem.
    A blogírásra nekem is kevés időm van, de próbálok pár naponta benézni követni a többieket.
    További eredményes blogolást kívánok! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm csipike...Rengeteg blog volt, volt aki 4-5 blogot is indított..Azt gondolom , hogy nem feladta, átment inkább a facéra, ami sokkal pörgösebb, sokkal gyorsabban reagálnak rá, de véleményem szerint, durvább.Főleg mostanába hamar egymásnak esnek, nem túl elegánsan,ami számomra visszataszitó...Többször is irtam, hogy én személy szerint sokat tanultam ott is, egy -egy kézimunka menetét, vagy hogy kell egy mintát elkésziteni, a beszélgetős részekből mindig kivonom magam, és a munkáimat sem a csortokba teszem fel, csak magánba... ott meg nem "esik" nekem senki, hogy ilyen vagy olyan a munkám...Ügye nem vagyunk egyformák, és nem mindig olyanra sikerül... amilyenek kell... kikapcsolásból, hobbiból csináljuk, ki- ki, ahogy tudja...és a pénztár.cája engedi. Én a tanácsokat is ugy érzem mindig megfogadtam, és szerencsére még soha nem estek nekem, ezt szereteném is kikerülni, mert láttam már megalázó kommenteket...Nagyon sajnáltam az illetőt, illetőket.Meg lehet -ne normálisan is mondani, ha valami nem jó, hibás, nem a tulajdonost egyenesen kivéreztetni...És ilyenkor többen is nekiesnek...Nem tartom etikusnak...
      Remélem marad még annyi akarás, és szeretet/az egészség meglesz úgy tűnik/ a blog irás terén, hogy még maradok...

      Törlés
  6. Gratulálok a blogszülinap alkalmából! Amíg van kedved írjad, biztos, hogy néhány olvasód megmarad mindvégig, például én is. Minden reggel megnézem, ki mit írt, csak én ritkán szoktam hozzászólni. Jó egészséget, minden jót kívánok Neked!🌺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jutka köszönöm...Irhatnál többször...Szeretem a természetet és mindent...Sok minden átértékelődik egy baj egy betegség kapcsán...Vannak, vagy lesznek fontosabb dolgok, mint előtte, máskép lát az ember sok mindent...Megpróbálom a kis örömöket előre venni...

      Törlés
  7. Gratulálok én is a blogszülinaphoz . Szerintem majd mindannyian a megmaradtak , akkor kezdtük , mert eltüntették a régi felületet, ahol tényleg sokat beszélgettünk egymással . Ez már más , tényleg inkább naplószerű , de nem baj , mert akik fontosak számunkra , annak az írásait folyamatosan olvassuk, tudunk egymásról, ha nem is írunk oda semmit . Csak folytasd kitartóan , mert érdekel sokunkat a munkád, gondolataid, képeid . Jó egészséget kívánok hozzá , még sok-sok évig !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mit is mondhatnék...Neked is sokat köszönhetek... Köszönöm...talán már nem elkiabálom... és marad időm még a kézimunkákhoz...és igazi nyugdijas is lehetek...

      Törlés
  8. gyönyörűek a liliomjaid!! :)

    Írj, mert szeretem ! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm... olvastalak, majd jelentkezem...

      Törlés
  9. Azokban az években csöppentünk nagyiramba a mindennapi internet és a blogolás világába. Teljesen új élményeket tapasztaltunk meg és.... olyan jó volt ismerkedni az ÚJ világgal. Nem volt szégyen az alapokat tanulni és lehetett kérdezni, ha valami meghaladta a képességeinket. Barátságok születtek és mútak el. Akkoriban kevesen kritizáltak szembe, talán jó szóval próbáltak a helyes, vagy annak vélt irányba terelni. Közös hobbik összehoztak és újakat akartunk tanulni. Egy időután már met a kritizálás ami mmost már a facén nyíltan és ellenségesen megy. Itt legalább maradta csendes "állóvíz" Aminek meg van a maga sajátos bája. További jó egészséget kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt gondolom ennél szebben nem is lehetett volna összefoglalni...Köszönöm hogy leírtad gondolataidat.Azt gondolom, nem titok, sokat köszönhetek a blog létrejötéhez Neked és a sok segítségért.Köszönöm..Ami az fb-t illeti, nem véletlen , hogy a csporokba külön nem mutatom meg munkáimat, kivéve az amigurumit és a hajócsipkét...Ott még nem harapozodott el a másik ember lehúzása, csúnya kritizálása.
      Úgy tűnik van esélyem,, hogy marad még időm...

      Törlés
  10. Jó blogolást, még hosszúéveken keresztül.

    VálaszTörlés
  11. Congratulations on 11 years, long may you continue with an interesting blog

    VálaszTörlés